EGYSÉG - Csoportok Közössége

A     SZERETETTELJES ÉRZELMI ENERGIÁK          TÉRNYERÉSE AZ UNIVERZUMBAN

Már az álmaim irányultságai is felkészítenek az ébredést követő tanításra. A mai tanítástól azonban megriadtam, az a tudatom riadt meg, amely életem eddig elsajátított tudását, illetve illúzióit birtokolja, azonban miután felülemelkedtem az első megrázkódtatásomon, a tudás tiszta fénye, kristálytiszta törvényszerűsége megnyugtatott. Olyan kapu előtt állunk, amely csak e tudás birtokában léphető át, illúzióktól mentesen, a szabad akarat jegyében.

A polaritás törvényével kezdeném, ami sokak számára ismert. Az Univerzumban minden fogalomnak két pólusa van. Vegyük példának a tudást. Képzeljünk el egy vízszintesen mozgatható Pot métert, melynek egyik végpontja ( pólusa ) a jelenleg elérhető teljes tudás birtoklása, míg a másik pólus a teljes tudatlanság. Minden köztes helyzet csak átmenet a két végpont között. Ugyanez a törvényszerűség vonatkozik az érzelmi energiákra is, ahol az egyik pólus a félelem, amiből minden más negatív érzelem eredeztethető, míg a másik végpont a skálán a szeretet. Mivel ez a törvényszerűség az Univerzumban mindenre vonatkozik, így magára az Univerzumra is. Az Univerzum érzelmi töltése mindkét érzelmi pólust magában hordozza, illetve azok átmeneteit.

Ebből az következik, hogy a teremtő eredendően nem volt jó, sem rossz, ha tetszik egyszerre volt mindkettő, illetve egyik sem. Talán az érzelmileg semleges kifejezés helyénvaló, ami a két végpont eredője.

A teremtés érzelmi irányultsággal veszi kezdetét. Az érzelem szüli a teremtő gondolatot. Tehát a teremtés két alappillére az érzelem és a tudás.

Az Univerzumban minden állandó mozgásban van, s ez a mozgás végső soron a tudás gyarapodását szolgálja. A tudás azonban a teremtés által gyarapodik, aminek az előidézője az érzelem.

A Teremtő eleinte különböző érzelmi töltésű világokat teremtett, mely világok teremtett lelkei ugyan hozzájárultak a tudás gyarapodásához, de állandó érzelmi töltésük okán ez a fejlődés nem bizonyult kellő mértékűnek. Teremtett „poklot” és „mennyországot” , illetve ezek különböző átmeneteit a skálán, de csak az érzelmek egyidejű jelenléte ösztönözhette a fejlődést, azonban adott helyen és időben nem lehet egyszerre megjeleníteni a két végpontot, mert azok kioltották volna egymást.

Választott hát egy „paradicsomot”, s az ott élő teremtett lelkek tudatát felruházta a teremtés képességével, s Társteremtővé emelte őket. Ezek vagyunk mi emberek – egy adott világon belül különálló kis univerzumok, amelyek különböző érzelmi töltésű teremtései egymással kölcsönhatásba lépve szolgálták az Univerzum tudásának gyarapodását.

Ez a folyamat, azonban egy nem várt „mellékhatással” járt. Teremtéseink illetve a velük járó tapasztalásaink folytán, illetve a teremtések kölcsönhatásai révén - melyek életről életre folytatódtak - , felerősödtek a pozitív érzelmi energiák. Teremtéseink nem csak az Univerzum tudását növelték, hanem elmozdulást idéztek elő az Univerzum érzelmi skáláján is a szeretetteljes energiák pólusa irányába.

Gondoljuk csak végig. A történelem során rendszerint minden háború, megpróbáltatás egy szűk hatalmi elit manipulációja volt, melyet egójuk, hatalmi érdekeik motiváltak. Az emberek többsége, még ha időlegesen e manipulációk révén szolgálta is ezeket az önös, negatív érzelmi energiákból táplálkozó teremtéseket, hosszútávon, megélt szörnyű tapasztalásai révén a szeretetteljes érzelmek felé orientálódott.

Mára ez a szeretetteljes energia megközelítette a „kritikus tömeget” és beindít ( beindított ) egy láncreakciót, amit dimenzióváltásnak nevezünk. Ez a változás nem szünteti meg az érzelmi polaritást, hanem módosítja a végpontokat. A skála negatív pólusa a szeretet lesz, míg a pozitív végpont számunkra egyelőre felfoghatatlan valami, nevezzük talán magasabb rendű szeretetnek.

Kecskemét, 2010.12.31.